Röviddel az autó megvásárlása után vettem egy hozzá való váltót kosárban. Akkoriban egy szegedi "klubtárs" ajánlotta, hogy Szerbiából szerezzek hozzá alkatrészeket, mivel a Zastava legtöbb váltóalkatrésze teljesen megegyezik ezzel. Mindkettő 128-as származék, még a legelejéről. Évekig halogattam, közben innen-onnan került hozzám egy-egy bontott Fiat vagy Zaszti váltó. Amikor a kék autó hengerfejtömítése kiégett Gyöngyösön és otthagytam a szerelőnél, kértem, hogy szedje szét a váltót is, mert kidobálja a hátramenetet. Akkor kérte, hogy küldjek neki hátrameneti fogaskerekeket, mert el vannak kopva. Hirtelenjében szét is szedtem minden hozzáférhető váltót a garázsban - talán hármat -, de egyikben sem volt igazán használható ilyen elem. (Egyéb jó alkatrészt szerencsére találtam bennük: szinkrongyűrűk, kapcsológyűrűk, kapcsolóvillák, csapágyak.) Akkor jöttem rá, hogy komolyan rá kell feküdni az alkatrészbeszerzésre, amíg lehet. Körül is néztem az országban - legalábbis virtuálisan -, néhány bontót és alkatrészboltot megkerestem az ügyben, de nem sok biztatót mondtak. Tavaly nyáron aztán rászántam magam, hogy kimegyek Szabadkára. Az interneten nem sok használható adatot találtam boltokról, annyit sikerült kihámoznom, hogy a nagypiacnál biztos van. Egy szép pénteki napon útnak is eredtem, tíz óra felé oda is értem. Az első autóalkatrész boltnál kezdtem az érdeklődést, szerencsére beszéltek magyarul. Ott is a nagypiacot és a tejpiacot ajánlották. Nem egyszerűen, de eljutottam mindkettőhöz. Mindenütt fizetős a parkoló, dínárt kellet váltanom. A nagypiaci árusnál semmi nem volt, amit kerestem (mintákat vittem magammal). A tejpiaci bolt egész komoly Zastava szaküzlet, de összesen 3 (három) darab különféle elemük volt a keresettek közül, mint mondták, nem is lesz több, mert már gyár sincs, ahol készülnének ilyenek. Az újabb változatokhoz még elég nagy készletük van, de a régiek elfogytak. Benéztem még néhány ajánlott boltba, eredmény nélkül. Végül elmentem egy maszek szerelőhöz, aki alkatrészeladást is hirdetett a neten. Kiderült, hogy inkább beszerzésről van szó, de ebben legalább segítettek. Az egyikük mellém ült a kocsiba és elkalauzolt egy bontóba, amit egyébként soha meg nem találtam volna. Egy külvárosi kis utcában a gaztenger közepén kellet befordulni és egy düledező tanyaépület csokor adott helyet a bontónak. A mellém szegődött szerelő tolmácsolásával sikerült megértetnem magam, így néhány gyanús viskóban szó szerint kupacokban álló alkatrészhalomból válogatott a gazda pár használható vasat. Íme a beszerzett készlet, a zacskózottak az újak, egy-egy hátrameneti tolókerék, 1-2 kapcsológyűrű, 1-2 szinkrongyűrű - összesen kb. 80-100 Euroért -, a többi a bontott, 1-2 és 3-4 kapcsológyűrű, hátramenet tolókerék, szerelt 5. fogaskerék, szinkrongyűrűk - ez kb. 20 Euroért.
A télen a meleg szobában pont megfelelőek voltak a körülmények, hogy végre összerakjam.
Lemostam a váltóház elemeit. Szereztem valami alumínium tisztító folyadékot. Leginkább szőlőre emlékeztető illatú sav (nem tudom, mi), ami nem olyan agresszív, mint a rozsdamaró, szépen tisztít, viszont aktívvá teszi a felületet és száradás után mint a dér, finoman belepi a friss oxid. Ezt ugyan könnyen le lehet drótkefézni, de egy ilyen bonyolult formánál ez mégsem olyan egyszerű. Lehet, hogy valami légzáró réteggel be kellene vonni mosás után, pl. Brigéciollal vagy petróleummal befújni. Attól meg jó büdös lesz és mindent összeken, amihez hozzáér.
Az 1-2 csoportkerék szétszedve. A kapcsológyűrűnek egyetlen hibája van, hogy a hátramenet külső fogazata félrekopik. A beszerzettek közül mindegyik kissé szélesebb volt, mint kellett, ezért az 1-es kerék felőli homlokfelületéből leköszörültettem 1 mm-t. A szinkrongyűrűk jellemzően nem kopnak el,mivel igen kemény valószínűleg szinterfémből vannak. Inkább a fogaskerék esztergált barázdált kúpja kopik el, később a kapcsolófogazat is legömbölyödik. Ezek a kerekek még nem voltak annyira rossz állapotban. A szabadkai szerelő javaslatára szintén leköszörültettem fél mm-t a szinkrongyűrűk homlokfelületéből, hogy ne ütközzenek neki a fogaskeréknek, hanem a kúpon feküdjenek föl.
A 3-4 fokozathoz összeszedtem a saját bontottjaimból szinkron- és kapcsológyűrűt. A csapágyak közül ezeket az osztott belső gyűrűseket választottam. Ez gyakorlatilag két ferde hatásvonalú golyós csapágy kissé szoros illesztéssel. Ha a két belső gyűrűfelet az ujjammal összeszorítottam és megpörgettem rajtuk a külső gyűrűt, érezhető volt, hogy szorosan futnak a golyók, hamar megállt a forgás. Szerintem igen komoly tengelyirányú terhelést tud felvenni, ami ferde fogazású kerekek esetében nem mellékes.
Az 5. kerék a szabadkai bontóból van.
Az 5. fix kerék íves reteszét egy gyorsacél rúdból köszörültem ki. Gondolom elég kemény lesz, hogy ne verődjön úgy ki, mint az elődje.
Itt ennek a kapcsoló ujjnak (vagy hogy hívják?) a rugóját tartó csavar menete beleszakadt az alumínium házba. Korábban egy átmenő csavarral volt megoldva - elég gyatrán. Felfúrtam a 6-os menetet 7-esre, és egy ilyen csavarral van összeszerelve.
A csoportkerék tengely fent látható hengergörgős csapágya teljesen jó volt, de a párja a bemenő tengelyen jócskán lógott. Igen spéci, kifejezetten járművekhez való méretezésű, szabványos méretsorban nincs ilyen. 22-es tengely, 50-es fészek, 14-es szélesség (SKF NJ2/22TN9). Próbáltam beszerezni a helyi boltokban, meg neten is. Az egyik bolt végül jelezte, hogy tudna hozatni, 60 ezerért. Azt én is megtaláltam a neten, valami holland kereskedőnél. Fellelhető még amerikában is a Midwest honlapján, mintegy 30 ezerért, plusz postaköltség és vám. Ugyanez a csapágy található a valamelyik Lambo motorjának vezérművében is, úgy is kapható amerikában, de 10-szer annyiért. Gondolkoztam, hogy beszerelek egyszerű golyóscsapágyat, de annak a terhelhetősége, így az élettartama is sokkal kisebb ennél. A régebbi, 1,3-as motorok 4-es váltójában még olyat használtak.
Keresgéltem más megoldást. Elvileg létezik 22-es tengelyre, 52-es fészekbe csapágy, de ahhoz fel kellene fúrni a csapágyfészket a váltóházban. Gyakorlatilag létezik 25x52x15-ös csapágy, ahhoz még kell 22-25-ös persely, ami szintén létezik. Aztán van 23x50x14-es csapágy is (SKF NJ2/22/23ECP), amit 20 ezerért megvettem. Reménykedtem, hogy a belső gyűrűjük futófelületének átmérője ugyanakkora - de nem, a nagyobb tengelyre készült csapágynak kisebb a futógyűrű átmérője. Keresgéltem csupán belső gyűrűt is, de ilyen méretben nem találtam, sőt perselyt sem a tengely és a csapágy közé.
Hát próbáltam csinálni egyet én. Kerestem a lomok között 0,5-ös rozsdamentes acéllemezt, ebből vágtam egy csíkot, szépen lesorjáztam, kisimítottam, hogy minél jobban rásimuljon, mikor ráhajlítottam a tengelyre. Ezután akkorára vágtam a hosszát, hogy be lehessen ütni a csapágy belő gyűrűjébe. Ezután hosszas türelemjáték következett: megpróbáltam a csapágygyűrűt a persellyel együtt felütni a tengelyre, aminek hosszú kúpos felvezetése van, tehát elvileg nem nehéz. Eleinte alig ment rá egy mm-t. Ezután farúdra csavart csiszolóvászont forgatva fúrógépben elkezdtem bővíteni a persely belsejét. Mindig csak nagyon keveset, váltogatva a tengelyre felütés próbálgatásával. Egy idő után már egész hosszan felcsúszott a helyére, jól bezömült a csapágy furatába is és mindig csak azt a részt csiszoltam, ahol látszott, hogy súrlódott a tengellyel. Egy idő után sikerült jó szorosan felütnöm a helyére, sokkal szorosabban, ahogy eredetileg illesztve volt. Valaki szerint ez nem lesz jó, mert majd kiverődik a persely és elforog a csapágygyűrű a tengelyen. Nekem egyelőre más a véleményem, majd kiderül melyikünknek van igaza.
Még egy adalék. Később betévedtem egy SKF boltba és rákérdeztem a gyári méretű csapágyra. Megnézték a gépben és mondták, hogy tudnak hozatni 20 ezerért. Kértem belőle kettőt. Másnap felhívtak, hogy bocs, de már nem gyártják, de találtak valahol 60-ért darabját. Haha! Hát, kösz, nem.
A hátramenet kerekek gyárilag ennyire kacsolódnak össze. A teljes szélességüknek csak a felén, ha fog végeinek lesarkítását is figyelembe veszem. Nem csoda, ha hamar félrekopnak és erő hatására szétcsúsznak, kidobálják a sebességfokozatot.
Két lehetőséget láttam ennek helyesbítésére. Egyik, hogy elvágom a kapcsolóvillát és kb 3 mm-nyit arrébb hegesztem össze. Ez a módosítás nem okozta volna, hogy más sebességfokozatokban összeérjenek a fogaskerekek. Viszont nem bíztam abban, hogy szépen meg tudom hegeszteni úgy, hogy párhuzamos maradjon a villa.
A másik lehetőség, hogy nagyobb mozgást engedek a kacsolórúdnak, így a villának is. Ehhez arrébb kellet tolni a reteszelő hornyot a kapcsolórúdon, egyszerűen felhegesztve, átreszelve a régi hornyot. Bár a felhegesztett acél nem olyan kemény, mint a rúd anyaga, de talán itt nincs akkora igénybevétel, hogy ne bírná ki akár hosszú ideig is a használatot. Ehhez kicsit faragni kellett az 5. fokozat kapcsolóvillájából és a rúd végéből is, hogy ne ütközzenek neki a ház végfalának.
Így gyakorlatilag teljesen összecsúsznak a fogak, az egész felületen dolgoznak.
Csináltam papírból tömítéseket a házhoz és nagyjából összeraktam a váltót, egyelőre nem véglegesen.
Az idén áprilisban beszereltem a kékbe. (lásd ott!)
